2016-ban ünnepli fennállásának 130. évfordulóját a Bethlen Gábor Földész Dalkör. A hóstátiak, alkalmazkodva a 19. századi rohamos fejlődéshez, megélhetésüket egyre inkább az intenzív melegágyi zöldségtermesztésre alapozták, e sajátos foglalkozási kör is erősítette különállásuk tudatát. Önmegnevezésük, a “földész”, olyan nyelvújítási szót éltet ma is, amely csak rájuk vonatkozik, más nyelvterületen nem használatos. A hóstátiak a régi városi polgári – egyházi és világi – hagyományok fenntartását is vállalták, intézményrendszerük, a fertályok, a tizedek, a kalandos társulatok meghatározták sajátos élet- és szokásrendjüket. Új színként járult ehhez az életrendhez a földészénekkar megalakulása. A kórusmozgalom erdélyi megjelenlése során az 1870-es évektől kezdődően sorra alakultak a különféle foglalkozási ágak, társadalmi csoportok vagy egyházközségek körében működő énekkarok. A kolozsvári, akkor még egységes református egyházközség kezdeményezésére a Külmagyar utcai templom kántora, Tóth Tamás, 1882. december 19-én énekkar-alapító gyűlésre hívta össze a Külmagyar és Külközép utcában lakó földészeket. A gyűlés kimondta “A Külmagyar és Külközép utcai ev. ref. egyházi énekkar” megalakulását, de aztán a kórus tevékenysége abbamaradt. 1886. február 8-án tartották az énekkar újraalakuló gyűlését, mintegy hatvan résztvevővel. A három szólamú férfikar azóta látja el az alapszabályzatban vállalt feladatait, a “halotti és egyházi énekek szorgalmas tanulása által a helyes és szabadtos éneklést a maga körében felvirágoztatni, temetéseken és a templomban az isteni tiszteletet emelni”.

13064578_486110018265764_8420207258975887116_o

© Erdélyi Református Egyházkerület 2016

Kövessen minket: